TOP termékek

Széchenyi Infoblokk

Kiemelt partnerünk

Tanúsítvány

Árukereső, a hiteles vásárlási kalauz

Segíthetünk?  +36303370282 | info@tacklebait.hu

Blog

Kukoricawaggler, avagy azok a felszínes pontyok…

Fordán Krisztián
2021.08.18 14:55
Kukoricawaggler, avagy azok a felszínes pontyok…

Ez a történet egy kicsit más lesz, mivel inkább lesz élménybeszámoló, mint szakmai cikk. Az írásomban a pellet waggler módszert fogom bemutatni, valamint egy számomra bevált taktikát fogok ismertetni. Előszóként fontos megjegyeznem, hogy aki a pellet wagglerezésre adja a fejét, feltétlenül nézzen meg egy erről szóló angol filmet! Ezt a módszert is ők találták ki, így számos olyan dolgot fogunk látni, amit később élesben is ki tudunk próbálni.

Mielőtt belekezdek a korábban beharangozott élménybeszámolóba, ismerjük meg az általam használt végszereléket és a felszerelést.

A módszerhez természetesen kaphatóak igazi célszerszámok is, amelyek rövid, de erős pontyos match botokat jelentenek, ilyen például a Garbolino Essential Match Carp 300 és a szintén francia Super Rocket Carp Match 330. A pelletes match botok hossza maximum 3,3 méter. Ezennel meg is kezdem a pellet waggler „szentségtörés” sorozatomat!

Azt gondolom, hogy a bombozás és a felszíni pontyozás „édestestvérek”. Miért gondolom ezt? Nézzük meg mindkét módszer esetében a klasszikus végszereléket, ami gyakorlatilag teljesen megegyezik. Csupán annyi lesz a különbség, hogy az egyik esetben egy „körteólom”, míg a másiknál egy balsatestű pelletúszó kerül a forgókapocsba! Az igazi különbség azonban az lesz, hogy az egyiknél alapvetően a fenéken, míg a másiknál a vízoszlop felső harmadában próbáljuk horogra csalni a halakat.

Mindkét esetben csúzlival, vagy akár extrém esetben kézzel juttatjuk be a csalogató anyagot, ami lehet pellet és kukorica is. Szerintem a két módszer annyira egy húron pendül. hogy érdemes kombinálni és váltogatni egyiket és másikat, mivel az egyszerűen kivitelezhető. Az utóbbi miatt is használok ehhez a horgászmódszerhez egy rövid feederbotot, mivel a helyzet hozza azt, hogy bomb vagy pellet waggler lesz a történet vége. Szóval nyugodtan akasszunk a bombos szerelékünk gyorskapcsába egy pelletúszót, és ne foglalkozzunk azzal, hogy ezért a ködös Albionban furcsán néznének ránk!

A klasszikus módszer lényege az etetési taktika, amivel most nem fogok külön foglalkozni, mert én a bombos tapasztalataimat alkalmazom, megjegyzem eredményesen! Lássuk, hogy is csinálom én! Mielőtt jönne a spanyolviasz, egy nagyon fontos tényt tisztázni kell és muszáj visszautalni a bombra! Ezt a módszert is csak ott érdemes használni, ahol a bombot, mivel ez is egy roppant „melós” peca, így órákon keresztül kapásmentesen ütemesen etetni elég unalmas és kiábrándító tud lenni. A nagykönyv szerint etetni és horgászni is pellettel kell, amit nem kétlek, de tapasztalataim alapján a jó öreg kukorica a hazai vizeken jobb opció!

Most, hogy sikerült tisztázni, hogy hol és milyen bottal és mivel érdemes pellet wagglerezni, beszéljünk a korábban már részben érintett végszerelékről. Véleményem szerint ennél egyszerűbb végszerelék nincs a világon. A főzsinórra elsőként egy darab gumiütközőt, majd egy kapcsos forgót és végül három darab gumiütközővel zárjuk a sort. A főzsinór végére egy duplafület, vagy egy feederkapcsot kötünk. A horogelőke 30-50 cm hosszú legyen, ennél hosszabbra nincs szükség! A gumiütközőnek köszönhetően igen széles tartományban tudjuk változtatni az előkehosszt, ami az úszós módszer esetében az eresztéket jelenti.

Fontos megjegyezni, hogy a feeder gyorskapocs gyorsabb előkecserét biztosít, viszont ezzel kicsit „lebutítjuk” a szereléket, mivel a csalink a „túlsúly” miatt nem úgy hullik be, mint a duplafül esetében. A főzsinóron és horogelőke esetében is használjunk fülkötőt, amit hívnak sárkánynak, sáskának, a lényeg: ezzel lehet a legjobb füleket kötni.

A főzsinór- és az előkevastagság kérdésköre ugyanaz a pellet waggler esetében is, mint a bombnál, ne féljünk használni vastag damilt. Hogy ez mit jelent? A főzsinór minimum 0,25 mm, míg az előke esetében sem szabad 0,20 mm alá menni. Hogy teljes legyen a kép: a horogméret se menjen 10-es méret fölé. Szerintem az egyjegyű számok a nyerők ebben az esetben.

Miért van szükség ezekre a felettébb „durva” megoldásokra? A kapás „mechanizmusa” más lesz, mivel a hal szinte „rárabol” a csalira, aminek az eredménye egy elementáris erejű kapás, ahol a kontakt felvételénél a hal már gyorsuló mozgást végez, így egy finomabb végszerelék nem bírná a terhelést! A felszíni pontyozás szépségét pont a kapás, illetve az azt megelőző idegtépő színjáték adja.

Most a legutolsó pellet waggleres pecám tapasztalatait fogom megosztani veletek. A helyszín az ölbői versenytó volt, mivel itt minden feltétel fennáll, ami egy igazán jó pellet waggleres pecához szükséges. Az etetést és egyben a horgászatot 20 méteren kezdtem meg egy csontilövő csúzlival. Apropó csúzli, ez egy fontos és nélkülözhetetlen kelléke a módszernek! A csali és az etetni való csemegekukorica volt, annyi csalással, hogy a horogra való jobb minőségű volt. Az etetés helyéhez igazodva megjelöltem a damilt zsinórjelölő filccel, hogy egyszerűen a pontos csúzlitávra be tudjam húzni a szereléket. A peca úgy épült fel, hogy az „etetés” mögé dobtam 5-10 méterrel, majd két sorozatot lőttem a csúzlival, ami körülbelül 10-10 szem kukoricát jelentett. Ezt követően lassan behúztam a jelölésig a zsinórt, néhány pillanatot vártam és újabb két sorozatot lőttem. Fontos, hogy figyeljük az úszót, mert a behulló kukoricára rárontó halaktól származó jelek alapján kell a további lépéseket megtenni. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy amíg az úszónk mozdulatlan, addig percenként kell a sorozatokat lőni és amikor „táncra perdül” az úszó, a csúzlizás gyakoriságát növelni kell, ami végül meghozza a várva várt kapást. Amennyiben a tánc kapás nélkül fejeződik be és a sorozatok sem hozzák mozgásba azt, tekerjük ki a szereléket, mert ilyenkor bizony már üres a horog. Dobjunk újra és kezdjük el újra az etetést! A klasszikus pellet waggler esetében ezt nem így csinálják, annyi biztos! Ott a belőtt pelletbe horgásznak bele, ezért is van fontos szerepe a pellet waggler úszó nehezéke formájának, ami a behulló pellet hangját adja vissza. Az énáltalam alkalmazott módszer ettől eltér, itt a rövid ereszték miatt, ami gyakorlatilag az előke hosszat jelenti, a csali mindig „behullóban áll” a csúzlizás üteme fogja hozni a halat.

Bevallom, a kényelem miatt is jobban preferálom ezt a taktikát, illetve a bombos vérem miatt is jobban testhez áll. Ami a lényeg, hogy működik! Egy dologra kell ügyelni, hogy etetni mindig kell még a fárasztás alatt is, mivel a halak figyelmét folyamatosan fenn kell tartani, mert nagyon könnyen odébb- vagy lejjebb állnak. Az utóbbi tény miatt is érdemes olykor bombra váltani, mert a fenékre lehulló kukoricán is szépen lehet fogni.

Szerintem ennyire adrenalinbomba horgászmódszer nincs még egy! Bármilyen furcsán hangzik, de itt keveredik a félelem és az izgalom, bár a kapás előszelét látni fogjuk, csak azt nem lehet tudni, hogy mikor fog lecsapni a vihar.Ezt a feelinget főleg az első pár peca során lehet majd átélni, később ez tompulni fog, de megunni nem lehet.

Tapasztalatból mondom, hogy itt még jobban kell figyelni a botra, mint a bombnál, mert a vízközt „támadó” pontyoknál elvetemültebb kopoltyús nincs. Itt nem nyújt elég biztonságot a legjobb feederfej sem, itt bizony a féket „tökig ki kell engedni”, vagy a felkapókart kell felhajtani, ha nem szeretnénk a botunk után úszni. Persze most páran hitetlenkednek, de bizony ezt nem szabad félvállról venni. A folyamatos etetés és az úszó figyelése mellett nem fog elég figyelem jutni arra, amikor „beüt a menkű”.

Fontos a kapásról még annyit tudni, hogy sose az úszó „mozgására vagy eltűnésére” reagáljunk, mert egy csomó „luftot” fogunk ütni. Ezért legjobb, ha az úszó eltűnését követően a botra vagy a zsinórra fókuszálunk. Mert az igazi kapást, bizony nem lehet elvéteni, az egyértelmű lesz, mint egy pofon.

A végére hagytam a szerelék legemblematikusabb részét, az úszót. Én a bolti forgalomban kapható balsatestűeket szoktam használni, azok közül a lehető legkisebb súlyúakat. Miért is? Mivel bombból kiindulva a meghorgászandó távolság nem lesz nagy, így okafogyott egy nehezebb úszó. Az úszók között találunk keskenyebb és ducibb testűeket, igazán nagy jelentősége szerintem nincs, de én az előbbieket preferálom, mivel ezeket gyártják a legkisebb önsúllyal.

Egyre többen foglalkoznak ezzel a pellet waggler témával, nemhiába, mert ehhez fogható élménydús peca nincs még egy. Próbáld ki Te is, akár a klasszikus, akár a fent leírt módon, vagy meríts ötletet és próbáld meg, ahogy Te gondolod, nem fogod megbánni!