Methodozás története, lényege, a siker titka?

Methodozás története, lényege, a siker titka?

Sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy mi az oka a method feeder példátlan népszerűségének, amely szinte csillagként ragyogja be a horgászmódszerek univerzumát. Miben rejlik vajon ez a több éve tartó szinte mindent elsöprő dominancia? Amennyiben röviden és velősen akarunk erre választ adni, akkor az esetek nagy részében az egyszerűség, a hatékonyság és az eredményesség fog felmerülni, mint lehetséges megoldás. Az igazságot valóban ezek között kell keresni, azonban ennél sokkal többről van szó. De mielőtt elkezdjük kifejteni a módszer lényegét, érdemes egy kis történeti kitekintésre is rátérni. Amikor a method szóba kerül, szinte azonnal a ködös Albion sejlik fel, mint a módszer őshazája, azonban ez csak féligazság. Némi kutatás után meglepődve tudtam meg, hogy a method feeder szülőhazája Bulgária! A történet folytatása már valóban az angol horgászokhoz köthető, mivel ők ismerték fel a bolgárok által használt technikában a lehetőséget, amelyet továbbfejlesztettek a jelenleg ismert irányba. A method igazi érdekessége, hogy a világ horgászai, valamint a horgászcikk-ipar szereplői minden nap finomítják ennek technikáját, a fegyvertárát és a technológiáját. Ebből következően az évek során képes volt más-más horgásztechnikákból adoptálni olyan megoldásokat, amely által kiszélesedett az alkalmazási terület és nem ragadt le csak a klasszikus „kockatavi” történeteknél. Az sem elhanyagolható tény, hogy sokan azért is érzik magukénak ezt a módszer, mert folyamatosan részesei az innovációnak!

Akkor kicsit járjuk körbe az eredményesség kérdéskörét! Az én olvasatom három pilléren nyugszik, ezek a következők: a megfelelő helyválasztás, az etetőanyag minősége és állaga, és nem utolsósorban a végszerelék. Az utóbbihoz sorolnám a helyesen megválasztott horogravalót is.

A helyválasztásra bővebben egy következő írásban fogok kitérni. Az biztos, hogy egy bizonyos szint felett, ez az egyik legfontosabb elem a kirakósban. Hogy miért hoztam szóba a „bizonyos szint” kifejezést, erre is ki fogok majd térni. A hogy hol horgásszunk kérdésre a legegyszerűbb válasz: mindig ott, ahol van hal! Ez most furán hangzik, mondhatni egy közhellyel elintéztem a kérdést, pedig nem! A sikeresség titkait kutatva az etetőanyag-választás, a „rejtélyes hét pecsét alatt őrzött” tuti recept, minden esetben szóba kerül (talán ez néha kicsit túl is van értékelve). Mivel a method lényege, a nyitott kosárra gyúrt etetőanyag, és abban rövid horogelőkén felkínált csali. Így valóban kiemelt fontosságú az etetőanyaggal foglalkozni. Szerencsére már mindenki számára elérhetővé váltak a különböző gyártók valóban hatékony etetőkeverékei, amelyekkel minden „boszorkánykodás” nélkül eredményesen tudjuk zárni a vízparton töltött napot. Ami viszont fontos és a legnagyobb hibát itt követik el sokan, hogy nem szánnak elég időt és figyelmet az etetőanyag bekeverésére és „beélesítésére”. Mire is gondolok? A megfelelő nedvesítésre és a rostálásra. Szerencsére a világhálón számos tartalom elérhető ebben a témában, egyszóval érdemes erre időt áldozni!

A végszerelék és a horog! Nem szeretném ismételni magam, de a method lényegét sosem szabad elfelejteni: nyitott kosár, rövid előke, hogy a csali az etetőanyag közelében legyen, mint ahogy anno ezt a bolgár horgászok kitalálták! A lényeg, ha követjük az előző mantrát, akkor már csak rajtunk múlik, hogy melyik gyártó és megoldás mellett tesszük le a voksot. Szerencsésnek érezhetjük magunkat, mert pont a fejlődés közepében vagyunk, így naprakészen tudjuk megtapasztalni az újabb és újabb megoldásokból származó sikereket és kudarcokat, amelyekből tovább tudunk építkezni. Az etetőanyag mellett, a horogravalók kapják a legnagyobb figyelmet, sokan ennek tulajdonítják a legfontosabb szerepet. Valóban nem lehet szó nélkül elmenni a szín, a felhajtóerő és az ízvilágban rejlő lehetőségek mellett, de ha büntetlenül tehetek egy javaslatot, akkor vagy a horoghoz válasszunk csalit, vagy a csalihoz horgot! Sokan el sem tudják képzelni, hogy ha egy kis tudatosságot viszünk a csalikérdésbe, milyen kirobbanó eredményeket érhetünk el.

A method történetét, lényegét és részben a titkait érintő kitekintőmet egy gondolattal zárnám, ami választ fog adni arra a kérdésre, hogy miért sikeres ez a módszer. A feeder horgászok tábora két részre bontható: vannak a hosszúelőkések, illetve a methodosok. A két technika közül a szakmai hierachiában valamiért a finomszerelékes változat van magasabb pozícióban.

Nézzük meg ezt egy más megközelítésből! Tekintsünk rájuk, mint egy szimfonikus zenekar hangszereire! A hosszúelőkés egy hegedű, míg a method mondjuk egy nagydob.

Az ütős hangszeren valóban előbb érünk el sikerélményt, de meg kell jegyezni, hogy dobos és dobos között óriási különbségek vannak. Ezért is gondolom azt, hogy egy módszernek ‒ jelen esetben ez a method – akkor leszünk igazán az avatott ismerői, ha értjük a működésének a mikéntjét, illetve azt a legszélsőségesebb körülmények között is eredményesen tudjuk alkalmazni.

Methodra fel!