Bordás method sztori
Bordás method sztori
A bordás kosárral történő horgászatnak nagy hagyományai vannak hazánkban, így ezzel a végszereléktípussal már mindenki találkozott. Bár relatíve sokáig „megtűrt” eleme volt az Országos method versenyszabályzatnak, már csak az alapozó etetéshez használható, ez kosártípussá le lett fokozva. Ettől függetlenül, a fdáskosár az egyszerűségének, hatékonyságának köszönhetően és a rendkívüli eredményessége miatt továbbra is komoly tényező a feederezés világában!
A következő pár gondolat - aminek már többször hangot adtam -, hogy a methodozást nem az etetőkosár típusa teszi azzá ami, hanem a MÓDSZER! A method lényege egy etetőanyag köré épített rendszer, amelynek elemei a teljesség igénye nélkül: a kosár, a csali és a bot. A következőkben egy darabosabb jellegű etetőanyag-keverékekhez illő metódust mutatok be, amely a természetes és az intenzíven telepített vizeken is igen hatékonyan tud működni.
A bordás method elemei
A bordás kosárral szerelt feeder végszerelék legnagyobb előnye, hogy roppant egyszerűen használható. Az etetőanyag állaga általában kiemelt fontosságú, de ez a kosártípus elég „toleráns” tud lenni, így a feederezésben kevésbé jártasak is eredményesebbek lehetnek. A végszerelék elkészítése a methodhoz hasonlóan semmi ördöngösséget nem rejt: amire szükségünk van, az alapvetően minden horgász ládájában megtalálható, és csupán néhány apró részletre kell koncentrálni, hogy egy igazán ütős végeredményt kapjunk.
Mielőtt sorba vesszük, hogy milyen más dimenziók nyílnak meg a bordás method használatával, foglalkozzunk egy kicsit a bolti forgalomban kapható kosarakkal, amelyek általában „több sebből is véreznek”, de szerencsére ezt néhány gyártó felismerte és változtattak a kosarakon.
Az innovatív megoldások közül külön fontos kiemelnem a TOP MIX Arrow Pellet Feeder kosarat, ami úgy jó, ahogy van. Ezzel a hárombordás kosárral nincs is más dolgunk, mint felszerelni, betölteni és bedobni. Egyszerűen tökéletes! Ennek köszönhetően nem kell otthoni sufnituninggal bajlódni, nagyon jó kész megoldásokat tudunk vásárolni. Természetesen azok, akiket érdekel, hogy is kell átalakítani egy klasszikus bordás kosarat „tökéletes fegyverré”, azok most jól figyeljenek!
- Első lépésként vágjuk vissza a gubancgátló csövet!Pontosan mennyivel is? Ez sok mindentől függ, de általánosságban elmondható, hogy a komplett kosár teljes hossza ne legyen több, mint 22 cm! Fontos elem a kosár alatti cső hossza is, de ennek a méretét mindig a horogelőke hossza határozza meg. Lényeg, hogy ha visszahajtjuk az előkét, a horog nem nyúlhat túl a kosár felső szélén. Ennek fontos szerepe a gubancgátlás terén van, gyakorlatilag nullára csökkenti a gubancolódást.
- Befejezésként, a „megkurtított csővel” lesz még egy feladat, aminek elvégzése megkerülhetetlen, mégpedig hogy öngyújtóval felmelegítve alul-felül egy kis peremet képezzünk rajta. Többségében a bolti forgalomban kapható kosár esetében ezt elmulasztja a gyártó kialakítani. Az átalakítást követően egy szemre is tetszetős, de ami a legfontosabb, egy jól funkcionáló felszerelést kapunk, amivel öröm lesz a horgászat.
Pro és kontra
Nem bírom kihagyni, ezért jöjjön mégis egy kis összehasonlítás! Mitől is lesz más, mi az a plusz, amit a bordás method nyújtani tud?
A dobótávolság vonatkozásában a bordás kosár köztudottan ver mindent, és ennek oka a lényegesen jobb aerodinamikai tulajdonsága. De az előző gondolat a nagyobb méretű etetőanyaggal megtömött kosarak esetében már nem teljesen helytálló. Én nemcsak azért methodozok bordással, hogy sok kaját juttassak be, hanem alapvetően az etetőanyag jellege, illetve az előnyösebb csalifelkínálás miatt választom ezt a módszert. Ezért is jött az ötlet, hogy kell egy olyan kosár, ami normál méretű, de nagyobb súlyú, és ráadásul jól repül! A megoldás egyszerű, a már átalakított 25 grammos bordást el kell látni egy kis plusz súllyal. Lényegében egy sliderólmot csíptetünk a belső szárra, ezáltal kapunk egy nagyobb súlyú, de relatíve kicsi kosarat, ami kiváló aerodinamikai képességgel lett felvértezve. Ezzel a megoldással egy pontosan és kiválóan dobható kosárhoz jutunk, ami nagy segítség lehet a szelesebb időben történő „távpeca” esetében is.
Ezzel mindent is…
Az etetőanyag sokszínűsége az, amiben talán a legtöbb pluszt adja ez a módszer. A töltögetős kosarakhoz képest a jóval nagyobb, esetenként 30-50% mennyiségű etetőanyag-bejuttatás döntő érv a bordás method mellett. A kosár jellegéből adódóan, nem „zavaróak” a darabosabb etetőanyag-tuningok (pl: mikropellet, szemes dolgok, egyéb kukorica „formák“), sőt a jó alapozás érdekében még előnyös is lehet. A bordás method esetében is, a „kiklipszelve” történő horgászat eredményes, mert így sokkal könnyebben tudunk egy koncentrált etetést kialakítani. A bordás kosár további előnye, hogy szinte minden megoldható és bejuttatható vele, így a finomszemcsés method-etetőanyagok használata sem okoz gondot.
Hogyan csalizzunk?
Szó esett már arról, hogy a bordás method nevéből is eredően egy hibrid megoldás, így a horogelőke és a horog kérdéskör, hasonlóan az angol testvéréhez, ez esetben is talán a legfontosabb terület. A végszerelékünket, így az előkét is a felkínált csalihoz kell igazítani. Mivel én a bordás esetében a nagyhalas vonalat képviselem, alapvetően a nagyobb méretű csalikra esik a választásom, és ehhez igazodva a 6-8-10 méretű horgokat részesítem előnyben. Bár nem tűnik fontos dolognak, de az akadás szempontjából a horogszem szögén nagyon sok múlik, így amikor letesszük a voksunkat valamelyik márka, típus mellé, figyeljünk erre is. Aranyszabályként lehet venni, hogy fonott zsinórból készült előkéhez a befelé hajló, a monofil damilhoz pedig kifelé hajló típusokat kell választani. A hajszálelőke esetében vagy a Quick Stop műanyagtüskét használom a legszívesebben, amennyiben a csali állaga lehetővé teszi a használatát, mivel ezzel lehet a legtartósabban felkínálni a különböző csalivariációkat. Mivel a bordás kosár esetében a csali szabadon mozog, így a dobásnak ellenálló megoldást kell alkalmazni, mert csali nélkül az esetek nagy részében elég nehéz halat fogni (bár nem lehetetlen!).
Elvárások a bottal és főzsinórral szemben
Néhány szót szükséges ejteni a főzsinórról és a dobóelőkéről is. A főzsinór átmérője maximum 0,22 mm legyen, mivel a dobótávolság a damil vastagságbeli növekedésével arányosan csökken. A bordás method esetében a dobóelőke használatát feltétlenül indokoltnak tartom. Indokaim a következők:
- Relatíve nagyobb távolságban horgászunk, így olykor „bele kell feszülni” a dobásba.
- A bordás kosárral, ha a helyzet úgy kívánja, nagyobb mennyiségű kaját is be tudunk juttatni, aminek ugye azért van súlya.
- Az előtétzsinór további előnye, ha komolyabb hal akad a horgunkra, fárasztás közben a dobóelőke „nagyobb” biztonságot nyújt.
- A dobóelőke esetében a tapper leader, illetve a direkt a nagy terhelésre tervezett dobóelőke-zsinórok között érdemes keresni.
Tapasztalom szerint ez a módszer az, ami leginkább illik az átlagos horgász „fegyvertárához”, így még nagyobb a létjogosultsága a hazai vizeken. A horgászbot esetében egy alapvető dolgot kell csak figyelembe venni: a dobósúlyt. Szóval ne menjünk „csúzlival” oroszlánra! A bordás method esetében is rendkívül fontos az, hogy a módszerhez legyen igazítva a szerelék minden eleme, és ne fordítva. A lényeg, hogy a felszerelés minden porcikája, beleértve a csalogató anyagokat is, egy komplex jól funkcionáló egészet képezzen.
Végszó
Egyáltalán nem volt célom megversenyeztetni a flat és a bordás kosarakat, illetve mint „egy ultiparti során” pro és kontrákat felsorakoztatni velük szemben. Csak a bordás kosárban rejlő lehetőségek tudatos és módszeres alkalmazására hívtam fel a figyelmet, illetve hogy a bordás method mitől is válik némi innovációval jó értelemben vett „öszvér megoldássá”.
Alapvetően én is a töltögetős kosaras tábort erősítem, mivel a versenyszabályzat kötött, olykor, ha lehetőség nyílik, a „bordás method” mellett teszem le a voksomat, mivel véleményem szerint mindig azt kell használni, ami az adott pillanatban és helyzetben a legeredményesebb.
Plusz egy kérdés?
Egy tapasztalat, amellyel kapcsolatban kíváncsi vagyok, hogy Te mit gondolsz! Miért van az, hogy amelyik jellemzően a nagyhalas versenyeken engedélyezett a bordás kosár használata, ott miért sokkal, mint bármi más?
