Csukázzunk egyszerűen!

Csukázzunk egyszerűen!

Se szeri, se száma a csukapergetéssel foglalkozó írásoknak, filmeknek és egyéb „tanulmányoknak”. A hazai vizekben legnagyobb számban előforduló ragadozó halunk pergetésére napjainkban már olyan mértékű horgászfelszerelés-kavalkád áll rendelkezésre, hogy lassan már nem is pergetéshez kell az igazi gyakorlat, hanem hogy eligazodjunk a kiegészítők rengetegében. Természetesen a régi iskolát képviselők a legnagyobb kritikusai a jelenkor specifikus műcsali innovációinak, hiszen az egyébként „egyszerűbben” fogható csuka, ha sikerül jó napot kifogni, akkor szinte mindenre odavág, így bizonyítva a régi tanokat. Elsősorban nem egy újabb szakértői értekezést szeretnék prezentálni, hanem egy kis segítségnyújtást ahhoz, hogy a csuka pergetése ismerkedők néhány egyszerű támpontot kapjanak induláshoz.

A csuka életmódjának megismerése szinte már fél siker, mivel ha tisztában vagyunk azzal, hogy feltételezhetően „hol áll lesben”, akkor azokat a helyeket meghorgászva sokkal eredményesebbek tudunk lenni. Vegyünk sorba néhány jellegzetes csukatartó helyet: bedőlt fa, vízben lévő tereptárgy (stég), vízinövények, és ne feledkezzünk meg a mélyebb bányatavakon a törésekről sem, mivel ezek is jól adják a halat. 

A pergetés igazi titka a műcsali vezetésében rejlik, az ebben való jártasság az a faktor, amely az igazi különbséget adja a horgászok között. Nem kell most hirtelen egyetlen egy kezdőnek sem a pergetőbotjába dőlnie, mivel a csuka az a ragadozó hal, amelynek megfogásához – sok esetben – nincs szükség különösebb tudásra, mivel az éhes csuka rendkívül gyorsan és nagy távolságból képes támadni, akár több méterről is ráront a műcsalira. Mondhatni, a csukát sok esetben nem zavarja a csalivezetési hiba, ha olyan napot fogunk ki, „lever” mindent. Azonban pár alapvető technikát érdemes megemlíteni, amelyekkel egészen jól és eredményesen fogható a csuka.  Az első alkalmakkor érdemes úgy behúzni a műcsalit, hogy az „életszerűnek” tűnjön, de ennél fontosabb, hogy időnként adjunk a csukának támadási felületet. Mire is gondolok? Ezek irány- és sebességváltások, megállások és újraindítások közötti momentumok, amelyek során könnyebben érünk el akciót. Egyszóval bármi fura az elején technikáznunk, próbáljunk ki mindenféle csalivezetési technikát (twitch, jerk, stop&go) és keressük a jellegzetes csukás „rejtekhelyeket”.

A felszerelés tekintetében az elején ne essünk túlzásokba, de a minőségből ne engedjünk. Ezért is fontos, hogy ne féljünk segítséget kérni egy bot- és orsóválasztás előtt. A TackleBaitnél szakértő, segítőkész eladók várnak rád! A felszerelést egyértelműen csukára kell hangolni, így a bot és a fonott zsinór erősségét, az orsó és a műcsalik méretét mind ez alá kell rendelni. Apropó: műcsali, nem csak a csukapergetés esetében, ez igaz általánosságban a műcsali súlya az egyik legfontosabb szempont a botválasztás tekintetében. Nagyon nem mindegy, hogy gumihallal, körforgóval, wobblerrel vagy a csukák nagy kedvencével, egy nagyobb méretű támolygó kanállal horgászunk. Természetesen távol áll tőlem, hogy a kezdő gondolatommal ellentétesen bárkit is bevigyek a sűrűbe, az elején bőven megteszi egy „standard” csukáspálca is. De pontosan milyen is az? Egy 270 cm hosszúságú bottal már nagyot nem fogunk hibázni, legyen szó parti vagy csónakos pecáról. A dobósúly tekintetében 10 – 50 gramm közé kell hangolni a cuccot, de elsősorban a dobni kívánt műcsalikra kell koncentrálni, így fogunk egy „arany középutas” megoldást kapni. De, ahogy fentebb írtam nyugodtan zaklassátok a kollégáinkat, ők segítenek, legyen a kérdésetek bármennyire evidens. Mi azt valljuk, hogy „egy újszülöttnek, minden vicc új” és valahol mindenkinek el kell kezdenie… 

És akkor végül jöjjön a műcsali kérdés! Mit dobjunk a csukának? Nem ismételve magamat, ha kifogunk egy jó napot, szinte mindre oda fog vágni, de ha konkretizálni kell, akkor a körforgókat és a bokorugróhoroggal szerelt gumihalat javasolnám. A körforgó tekintetében viszont lenne egy még jobb tippünk, mégpedig a spinnerbait! Ezen műcsalik különlegessége, hogy a speciális kialakításának és a szimpla vagy dupla lapátoknak köszönhetőn már a nagyon lassú bevontatás során is erős rezgéseket keltenek, amely gyakorlatilag „táncba hívja” a csukákat. A spinnerbait esetében, a lassú és a gyors csalivezetés során is biztosított a megfelelő vibrálás. Természetesen a körforgók által kifejtett rezgés mit sem ér, mert a támadás kiváltása szempontjából a megjelenés is kiemelt fontosságú, ezért ezekre a műcsalikra jellemző különleges szilikonszoknya, amely a bizonyos „nullponti” helyzetekben tud igen hasznos lenni. 

A műcsaliszín esetében a piros, sárga és fehér különböző kombinációk szoktak jól működni, mivel a csuka elsődlegesen a látására támaszkodik. A „méret a lényeg elv” a csukapergetés vonatkozásában igenis számít. Talán a csuka az egyetlen ahol a műcsaliméret növelésével arányosan nő a fogott csuka nagysága is.

Végszóként azt javaslom, hogy csak bátran, a kudarctól nem félve vesd bele magad és próbálkozz, mert előbb-utóbb a siker nem marad el! Azonban egy dologról nem szabad megfeledkezni, mindig tiszteld az ellenfeled, ezért is fontos körültekintően bánni ezzel a páratlan szépségű ragadozó hallal! A végére hagytam a legfontosabb dolgot, egyszóval megfelelő horogszabadító-felszerelés nélkül neki ne álljunk csukázni! ☺