19-re lapot húzni, avagy egy világbajnoki cím története...
19-RE LAPOT HÚZNI, AVAGY ISMÉT EGY VILÁGRA SZÓLÓ SIKER – Zsiga Levente interjú
Lassan két hét telt el, hogy egy újabb világbajnoki címmel gazdagodott a Magyar horgászsport. Lássuk is a részleteket. Idén Szlovéniában, Radece térségében a Száva folyón került megrendezésre az összevont, XXVI. U15, XXXV. U20 és XIV. U25 Ifjúsági Világbajnokság, amely augusztus 8-án, vasárnap ért véget.
A világbajnok alakulat
A tavalyi nagy sikereket hozó, hazai rendezésű világbajnokság után megalapozott reményekkel utaztak ki a nemzeti válogatottak, s végül az U20-as korosztály fiataljainak sikerült is a címvédés, tovább öregbítve a magyar horgászsport jó hírét szerte a világban. A 20 év alattiak utánpótlás kategóriájában kiemelkedően eredményes versenyzéssel újra világbajnoki győztes a magyar válogatott, 32 ponttal. A csapat tagjai: ifj. Szénási Béla kapitány, Pocsai Márk másodkapitány, Szénási Béla csapatvezető, Nagy Hunor, Smányi Szabolcs, Skaliczki Ábel, Vidó Roland, Zsiga Levente,Nagy Olivér versenyzők, Nagy András, Vidó Ferenc, Gyulai Ferenc, Smányi Zsolt, Edinger Katalin, Zsiga Gábor és Nagy József segítők.
A következő riport apropója, hogy az egyéni hatodik helyen végző ZSIGA LEVENTE - aki már évek óta DOVIT színekben horgászik - az idei évtől a TACKLEBAIT – GARBOLINO versenyzői program tagja, így különösen örömteli számunkra ez a nem mindennapi siker.
Meséld el röviden, hogy miként is indult a horgász pályafutásod?
A vízpart és a horgászat nagyjából 10 éve fogott meg, először még nem gondoltam, hogy versenyzés lesz belőle…
Ki volt Rád a horgászat tekintetében a legnagyobb hatással?
Természetesen a szüleim mellett a legtöbbet ifj. Gyulai Ferencnek köszönhetek, Ő az én mentorom. Az Ő hatására fordult egy nagyot velem a világ és sodort magával a horgász versenysport és csatlakoztam a DOVIT csapatához, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Gyakorlatilag mindent a kétszeres magyar bajnoki címmel rendelkező Ferikétől tanultam és tanulok a mai napig is. Rendkívül nagy hatással és tudással bíró személyről van szó.
A mester, a mentor mindig a helyzet magaslatán...
Hogy sikerült kvalifikálnod magad a válogatott keretbe?
A 2021. U20-as bajnokságon sikerült az összesített ötödik helyet megszereznem, amelynek köszönhetően sikerült a válogatott keretbe kerülnöm.
Térjünk is a lényegre, hogy alakult a radecei VB felkészülés?
Szóval voltunk kint két héttel a verseny előtt edzeni három napot. Annyit fontos tudni, hogy ez nem a megszokott pálya volt, hanem 20 km-el lejjebb a Száva folyónak a felduzzasztott része, teljesen más halállománnyal, amiről információnk sem volt, mert olyan régen volt már ott verseny. Ez a három nap edzésünk meglepően jól sikerült, nagy halakat tudtunk fogni, nagy dévéreket, kárászokat, harcsákat, ezért bizakodóan vártuk a tréning hetet.
Úgy tudom, hogy a versenyt megelőző héten egy kicsit fordult a taktika?
Igen jók az információid. Ahogy az a közel hetven ember leült a partra, ezek a nagy halak egy kicsit óvatosabbak lettek. Nemes egyszerűséggel az addigi nyerő taktikánk csődöt mondott. és Az első két edzés napon szinte teljes kétségbeesésben voltunk, hogy nem fogtunk semmit, így utolsó öt csapat közé tartoztunk, nem találtunk nagy halat. Az igazi gond az volt, hogy a kis halas taktikát pedig még nem fejtettük meg egészen.
Láttuk az első napi eredményeket, hogy szinte állva hagytátok a mezőnyt, erről a taktikáról mondanál pár szót?
Végül csütörtökön, negyedik edzésnapon sikerült találni egy jó módszert, amivel ezeket az apró halakat, a snecit, a kis bodorkákat és a kis kárászt jó ütemben, és stabilan lehetett fogni. Ezt nem spiccbottal, a pálya adottsága miatt, hanem egy 9 m-es rakós bottal oldottuk meg, gyakorlatilag bontás nélkül horgásztunk vele. Az így fogott 250-300 darab snecivel sikerült szinte a teljes mezőnyt lesokkolni. A mi csapatunkat nézte mindenki, hogy hogy csináltuk ezt. Mondhatjuk azt, hogy szinte az egész pálya átvette, amit kitaláltunk.
Ez egy őrületes szám! Ha jól számolom ez legalább egy hal percenként?
Még több is, viszont ennek a súlya nem volt több 2 kg-nál.
Ennek a taktikának azért volt kockázata is, igaz?
Jól mondod. Sajnos nem sikerült ezzel 2 kg fölé menni, viszont az utolsó napra úgy látszott, hogy elég lesz, és már csak abban kellett bíznunk, hogy a hidegfront nem rondít bele a horgászatunkba. Mert egy nagy hal ezt a horgászatot már megverte, mivel ezek a termetes halak 2 kg-tól indultak, ami lehetett dévér, kárász vagy az ominózus harcsa. Az volt a kockázata ennek a taktikának, hogy a nagy halakkal is kellett számolni, de bele bíztunk!
Az első napról még tudsz valamit mondani?
Igen, ahogy azt előbb is mondtam, úgy ültünk le, hogyha mind a négyen ezt a „kishalas” taktikát végig tudjuk csinálni, ezért a stabil 1800-2000 grammért, akkor az első háromban kell fordulnunk. Végül igazunk is lett és ezt első nap tökéletesen végig csináltuk, és mindannyian az ötben végezve fordultunk 12 ponttal az első helyen, nagy előnnyel, meglepve ezzel szinte mindenkit.
Látva a Mohosz által készített élő Facebook videókat, úgy gondolom volt egy kis helyzet? Előkerült a klasszikus mondat, hogy: Houston baj van…
A második napra hasonló módon készültünk, hogy ezeket az apró halakat fogjuk meg, és megtartjuk az előnyünket, viszont ez a snecizés nem igazán működött, mintha elvágták volna. Gyakorlatilag nem lehetett 50-60 db-nál többet fogni, úgyhogy muszáj volt kockáztatnunk, mert félidőnél nagyon csúnyán nézett ki a helyzet. Az információk alapján a negyedik, ötödik hely, ahova saccoltuk magunkat. Én például biztos, hogy utolsó voltam a szektoromban szinte végig. Ebből viszont mindenkinek a csapatban kockáztatni kellett a nagy halra.
Csak nem a híres harcsás taktikáról volt szó?
Bizony igen! Szerencsére a versenyt megelőzően két héttel rendesen begyakoroltuk a harcsa fogást, így volt mihez nyúlni. Bár nagyon rizikós volt, muszáj volt 19-re lapot húzni, hogy világbajnokok legyünk!
Mesélj erről a 19-re lapot húzzunk a VB címért dologról?
Limitben fel voltunk készülve, hogy erre szükség lehet. A harcsázáshoz egy brutálisan erős cucc kellett, szinte már értelmetlen méretű horog. Ez egy 8-as, de inkább 6-os méretű volt, amelyre 10-15 szál giliszta került. Az etetés sem volt egyszerű, végtelen mennyiségű vágott gilisztával és ragasztott csontival etettünk. Az volt a lényeg, hogy ha láttuk a harcsa mozgást, akkor bedobtunk két gombóc csontit, meg gilisztás földet, és akkor ráraktuk a „finom” szereléket és vártunk. Türelmesen vártunk és ha ott volt a harcsa, akkor tíz percen belül rendre el is húzta.
Amikor harcsa van a horgon
Feltételezem a szerelék is ehhez volt igazítva, már csak a horog méretből is erre következtetve?
Nyilván igen, ezeket a halakat 2,5-2,8-as gumikkal lehetett csak kordában tartani, hogy ne menjen akadóba. Az előke is ehhez volt igazítva, amely 0,20 – 0,22mm volt. Nem volt szabad finomkodni, mert egy – egy termetes hal igen értékes pontokat jelentett. A hibázásnak nem volt itt helye. Én már a félidőtől kezdve - amikor éreztem, hogy utolsó lehetek a szektorban – próbáltam ezt a „nagyhalas” pecát. Sikerült egy jó halat megakasztani, ami végül megtépett. Utólag belegondolva ez az én hibám volt, mert egy „finomabb” szerelékkel horgásztam akkor. Egy életre megtanultam, hogy „ha nagyvadra mész, akkor ahhoz nagyágyú kell”.
Végül, hogy lett mégis Happy End a történet?
Meseszerű a történet, szinte hollywoodi! A végén már az utolsó szem csontimat is beragasztottam, lényegében betoltam mindent, amit csak tudtam, mindent egy lapra tettem fel! Miután befújták az öt perces dudát - 13.55-kor - egy perccel utána megjött a kapás amire vártam. Életem eddigi legizgalmasabb és legfeszültebb pillanatait éltem át. A felszerelésemnek a határait feszegettem, hogy a versenyidőn belül szákba tudjam terelni a horgon lévő halat. Egyszer fölnéztem a botomra, hogy mennyire hajlik, de többet nem mertem, és minden tudásomat összeszedve sikerült két perc alatt megszákolni azt az aranyat érő 3 kg-os harcsát.
Az aranyat érő harcsa
Ez valóban meseszerű, de inkább sorsszerű volt. Mire lett elég ez az utolsó perces fogás?
Végül sikerült az utolsó helyet, szektor kettőre menteni! Ennek a hihetetlen végjátéknak hála, sikerült a 9 pontos előnyünket megtartani. Szóval tényleg az utolsó percekben dőlt csak el ez a vb cím. Én úgy gondolom, hogy azon a napon a többieknek is bejött ez a harcsázás. Hívhatjuk ezt szerencsének is, de teljesen tudatos volt, és készültünk rá, és el is hittük, hogy ott lesz, és ott is volt. A legnagyobb tanulság, hogy mindig készülni kell egy B tervvel és sosem szabad feladni!
Köszönjük, hogy megosztottad Velünk a radecei történetet, és ezúton ismét gratulálunk a VB aranyhoz. Reméljük, hogy még jó pár hasonló sikerben lesz részed!
TACKLEBAIT MINDENT A HORGÁSZOKÉRT!
Képek forrása: Mohosz