Method feeder fonott zsinórral, avagy nézzünk a kulisszák mögé

Method feeder fonott zsinórral, avagy nézzünk a kulisszák mögé

A jégmentes tél és a kora tavasz közismerten nehéz időszak, mind időjárás, mind a horgászat tekintetében. A meleg, fűtött szoba helyett sokunk, inkább választja a vízpartot, Az aktuális évszaknak köszönhetően, ilyenkor fordul elő talán leggyakrabban, hogy a legjobban telepített halastavakon is szinte képtelenség horogra csalni a finomankapó aranyhasúakat, nem beszéle a kisebb halsűrűségű egyesületi vizekről. Apropó egyesületi tavak, számos nagyon pozitív példa van már, ami a gondos gazdálkodásnak és a körültekintő üzemeltetésnek köszönhető. Térjünk vissza a hideg víz, óvatosan táplálkozó halak kérdésköréhez! Jöhet a kérdés, hogy hol tart most a method technika és milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre az ilyen helyzetek megoldására? A választ ez esetben két fontos szempontra hegyezem ki: finomítás és „érzékenyítés”. A szerelék finomítása a finnyásan kapó pontyok esetében, általánosságban is evidencia, ám sok esetben ez sem adja azt az eredményt, amit elvárnánk. Ennek oka az, hogy a finomítással a halak gyanakvását csökkentjük, míg ezzel szerelékünk érzékenységére nem leszünk hatással. A megoldás az érzékenyítés módjában rejlik!

A method szerelék érzékenyítése elég korlátozott, mivel az adott technika eszköztára nem ad akkora lehetőséget, mint a klasszikus feeder. A megoldást mégis itt találjuk meg, még pedig a fonott főzsinór képében. A fonott főzsinór és a method egy mondatban való szerepeltetése sokaknak furcsán hangzik, pedig egyáltalán nem ördögtől való. A fonott zsinór tulajdonságaiból eredően hihetetlenül közvetlen lesz a szerelékünk. Gyakorlatilag megnyílik előttünk a víz, olyan jeleket is látni fogunk a feeder-spiccen amit eddig soha. A helyismeret fontosságát egy örök klasszikussal vezetném elő, „ott kell horgászni, ahol hal van”! Szinte pillanatok alatt meg tudjuk állapítani, hogy vannak e halak a kosarunk közelében, ezáltal gyorsabban, és ami fontos tudatosabban tudunk reagálni. A zéró nyúlású fonott zsinór nem csak a kapásokat közvetíti, hanem a bele-úszásokról is jobban tájékoztat.

A sok új információ birtokában, több értelmet fog nyerni a különböző színű, ízű és az eltérő felhajtóerővel bíró horogcsalik használata is, nem beszélve a különböző előkékről. Az etetőanyaggal és a csalikkal való játék máris új megközelítésbe kerül, mivel a fonott főzsinór által közvetített közvetlenebb visszajelzések eredményeként célirányosabban tudunk variálni. Apropó helyismeret. A fonott zsinór segítségével rendkívül pontosan fel tudjuk térképezni az előttünk lévő mederviszonyokat, így nincs is más dolgunk, mint az ígéretes részeket markerfilccel megjelölni a zsinórunkon, hogy ha távot váltunk, akkor az gyors és egyszerű legyen. A szerelékünk legfontosabb eleme a főzsinór. Átmérő tekintetében a 0,08 és a 0,10 mm jöhet szóba.

A zsinór süllyesztésének kiemelt szerepe van, így célszerű, sőt indokolt a feederezésre fejlesztett típusok közül választani. A békés halak horgászatánál, a fonott főzsinórral szemben táplált ellenérzések megítélésem szerint tévesek. Egy jól összehangolt felszerelés esetén, amennyiben monofil dobóelőkét használunk sokkal halbarátabb lesz a szerelékünk, mint a monofil főzsinór fonott dobóelőkével. A vékony fonott és a jóval vastagabb monofil damil összekötése nem egyszerű, olykor még a gyakorlottabb horgászoknak is fejtörést okoz ez a művelet. Ezért érdemes a finomszerelékes módszerekhez fejlesztett, úgynevezett „matchtaperleader”-t használni. Ez kis átmérőről vastagodik fel, ezáltal lényegesen könnyebben és ami szintén fontos kisebb csomóval köthető.

Az így összeállított felszerelés kardinális része a bot és az orsó. A legtöbb hazai „kockató” esetében közepes távolságra horgászunk, ami általában maximum 60 métert jelent, így elsősorban a közepes erősségű 3,3. 3,6 méter hosszúságú botra lesz szükségünk. A botválasztás során, ne felejtsük el, hogy a célhalunk a ponty, így elsősorban a finom, pontyos feederekben gondolkodjunk!

A fonott főzsinórról tudni kell, hogy nagyon rosszul tűri a horgász által vétett hibákat, amelyek főleg a dobásnál és a fárasztásnál jelentkeznek, ezért nagyon fontos a megfelelő orsó.

Az orsó tekintetében két dologra kell nagyon figyelni, az egyik a hibátlan fék a másik pedig, hogy szépen rakja a zsinórt. Ez utóbbi nagyon fontos, mivel a fonott zsinórnál könnyen jön a gubanc, és ha ez egy dobás során jelentkezik, akkor az bizony komoly kárral járhat.

A fonott főzsinórral történő horgászat egyértelműen sokkal nagyobb odafigyelést, koncentrációt igényel, legyen szó a feederspicc által közvetített jelekről, vagy a kapás pillanatát követő cselekménysorozatról. A fonott zsinór esetében, (de ez igaz a monofil damilra is) sem szükséges kapás esetén „bevágni”, bőven elegendő, ha jó ütemben, határozottan ráemelünk a botra. A kapás túlzott lereagálása a legtöbb esetben a monofil előke szakadását eredményezi. Ezért jobb „a többet ésszel, mint erővel” úton haladni. Fontos néhány gondolatot szentelni a fárasztásnak is. A módszer megkövetel egy bizonyos szintű felkészültséget, mind a horgász, mind a felszerelés szintjén, de nem kell semmi ördöngösségre gondolni. A jól beállított fékerő mellett is célszerű kikapcsolt visszaforgásgátlóval fárasztani. Ezáltal minden mozdulatát érezni fogjuk a halnak, így gyorsabban tudjuk lereagálni az akciókat. A fárasztás utolsó etapjában a monofil dobóelőke ismét előnyünkre fordíthatja a mérlegnyelvét, ad egy kis többlet rugalmasságot Fontos ilyenkor az orsó fékjén egy kicsit lazítani!Azt gondolom, hogy egy módszert, jelen esetben a methodozást akkor lehet a legjobban megismerni és sikeresen alkalmazni, ha feszegetjük annak határait. Én azt javaslom, hogy aki teheti és van rá lehetősége, akkor próbálja ki az előzőekben leírt a módszert, és csodát fog látni. A fonott főzsinór használata más dimenzióba helyezi a horgászatunkat. Rövid távon is profitálhatunk a javasolt technikából. Leginkább akkor látjuk az előnyét, amikor nem fonottal methodozunk…

Fordán Krisztián

TACKLEBAIT