Hidegvízi praktikák, avagy a method télen sem áll le...

Ahogy csökken a vizek hőmérséklete, ezzel arányosan lassul a halak bioritmusa is! Hogy ez mit jelent? Lényegében annyit, hogy például kétszer is meggondolja azt egy ponty, hogy mennyit ússzon „ide vagy oda”… Valamint ha ez nem lenne elég, a hidegnek köszönhetően a vizekben élő mikroorganizmusok nagy része elpusztul, amelynek legjellemzőbb eredménye, hogy a víz is látványosan letisztul.

Ismerve a körülményeket és összegezve azokat, megállapíthatjuk, hogy nehezített „pályán” fogunk mozogni ez időszak alatt, mivel a békés halak aktivitása csökken, ráadásul még a látásuk is sokkal hatékonyabb lesz. Azért annyira nem elveszett az ügy, csupán a helyzethez kell igazítani az eszköztárunkat! 

Lássunk is neki, de egy kis csavart viszek a történetbe és a horgászbolti körülmények között lényegében egy bevásárlólista alapján mutatom be azt, hogy én mit tennék vagy vennék a siker érdekében.

Induljunk ki abból, hogy a halak az adott körülmények között sokkal jobban látnak, erről olvashatsz egy kompakt cikket a TB BLOG-on. Szóval bármily meglepő, a hidegvízi halak gyanakvásának egyik oka erre vezethető vissza.

Fontos megjegyezni, hogy a csökkent kapókedvet hajlamosak vagyunk a nyári emlékeinkhez hasonlítani, amikor gyakorlatilag bármit „elhúztak”. Helyén kell kezelni a dolgokat! Első és legfontosabb dolog, amire figyelmet kell fordítani, az a végszerelék finomítása, ahol a cél „egyszerűen” a halak megemelkedett szenzitivitásának kijátszása. Erre a legkézenfekvőbb megoldás a horogelőke és a horog méretének változtatása. Ami a csalizás, a csali felkínálás megvalósításában nyer értelmet. Általánosan elfogadott tézis, hogy a vékonyabb előke és a kisebb horog nagyobb kapás számot eredményez. Ezért is ez a legelső, amelyen változtatni kell és érdemes.

A következő tételt a csalogató anyagok képezik, ahol a cél a korábban említett végszerelék-finomításban rejlő potenciál kiaknázása, illetve a halak gyanakvásának kijátszása. Köztudott tény, hogy elsősorban a lehűlt vizekben a sötét színű/tónusú etetőanyagokat használják, mivel azok nagy általánosságban nem ütnek el a mederfenék színétől, így nem keltenek gyanút a táplálékot kereső halakban. Szerencsére számos gyártó kínálatában megtaláljuk az azonos beltartalmú etetőanyag világos és sötét színű változatát, nem beszélve a speciálisan a hideg vízre fejlesztett etetőkeverékekről. 

Tipp: Azoknak, akik nem akarják elengedni „a bevált titkos mixet”, számukra az etetőanyag-festékek nyújtanak lehetőséget a változtatásra.

Amit fontos és érdemes egy kezdő horgásznak megfogadni, hogy ha hidegvíz, akkor egy sötét színű etetőanyaggal nem lehet mellényúlni!

A horogcsali esetében az élőanyag az, ami a nagy sláger, ami nélkül nem szabad elindulni. Meg kell említeni a method feeder töretlen fejlődésének „melléktermékeit", a különböző pop up, süllyedő és wafters jellegű dumbelleket és mini bojlikat is. Ez utóbbi esetben a legfontosabb dolog, amit szem előtt kell tartani az, hogy lefinomított végszereléket nem szabad a horog csalival „lebutítani”. Nagyon fontos, hogy egy egész, harmonikus egységet képezzen a végszerelék, beleértve a csalifelkínálást is.

Ahogy azt pár gondolattal korábban is leírtam, fontos hogy az etetőanyagunk körül kereső hal a lehető legkisebb erőfeszítésre tudja felszippantani a csalit. Mit kell tenni ennek érdekében? Olyan típusú csalit kell választani, ami a hangzatos kritikusan kikönnyített csali definíciójába belefér. Lényegében ezek a wafterek vagy waftersek, kinek melyik megnevezés tetszik. 

Tipp: Amire viszont ügyelni kell, hogy a megfelelő horoggal és hajszálelőke-megoldással kombináljuk a kiszemelt csalit. Ez már egy haladó szint. Erre sokan nem fordítanak kellő figyelmet, pedig ez a legsarkalatosabb pontja a methodnak. Amit érdemes megjegyezni és megfogadni, hogy vagy a horoghoz választunk csalit, vagy fordítva, mivel így tudjuk kontroll alatt tartani a dolgokat, de ez egy másik történet lesz.

Zárásként egy rövid gondolatra térjünk vissza: az etetőanyag kérdésére. Sokszor felmerül az a téma, hogy a lehűlt vizekben a mennyiség vagy a minőség kérdése a fontosabb?! 

Természetesen a minőség mindig is vízválasztó tud lenni. Bár ez a kérdés a nyári felmelegedett vizekben jóval árnyaltabban jelentkezik, de a hidegvízi method során lényegesen befolyásolhatja az eredményességet. Amennyiben lehetőségünk van rá, akkor válasszunk jobb minőségű csalogatóanyagokat és fokozottan figyeljünk a felhasznált mennyiségre. A cél nem a halak „jóllakatása”, hanem a kapás mielőbbi kiváltása, így célravezető a lehető legkisebb, de még működő „csali-konkurencia” arány kialakítása. Erre a legjobb megoldás a kisebb méretű etetőkosarak alkalmazása, és ezzel gyakorlatilag keretbe is foglaltuk azokat az elsődleges opciókat, amelyeket számba kell venni egy hidegvízi methodozásra történő felkészülés során.

A következő részben a vízparti tennivalókat fogom érinteni, így például a helyi választást, a dobás intenzitást és azokat az apró, ámde lényeges dolgokat, amelyek hozzá segíthetek ahhoz, hogy eredményesen, halban gazdagabban teljen a napod.

TackleBait: mindent a horgászokért!